nehéz kezdet

2008 február 9. | Szerző: faelivrin |

 vannak pillanatok az életemben, amikor úgy gondolom, szeretném kitárni a világnak az érzéseimet. szeretnék kitörni, de nem merek.
aztán a következő pillanatokban már azon gondolkozom, mennyire is ismerem önmagam. semennyire. mennyire ismernek akkor mások? talán jobban, mint én saját magam. vagy csak próbálkozom elfogadtatni magam olyannak, amilyen szeretnék lenni, ezzel az álarcommal lettem kiismerhető, de ha levenném, teljesen más ember lennék. néha ezt érzem.
ellentétes érzések kavarognak bennem olykor. mindig.

beteg voltam. akkor sokat kellett feküdnöm, olvastam, zenét hallgattam, gondolkoztam. írtam. mert azt szeretek. álmodoztam.
olyan csodálatos, hogy megvan az a képessége mindenkinek, hogy tud nem valós dolgokon töprengeni, kitörni a való életből, elmenekülni a saját világba, ahol minden problémamentes, szép, lila.. ahol az és akkor történik, amikor mi akarjuk.. és hogy ennek segítségével kicsit el tudunk vonatkoztatni a hétköznapoktól, és -én legalábbis úgy gondolom – felhőtlenül boldogok lehetünk.
“ne képzelegj, gicám, sosem fognak akkor megtalálni itt, a földön..”
“álmodozz, ameddig akarsz. ez az egyik legjobb dolog, ami történhet velünk.”
“bárcsak még mindig tinédzser lehetnék, tudnék álmodozni.. ez mostmár nem megy, túl sok az itteni problémám.”
“héééhahó, ébredj. már megint nem figyelsz.. sosem figyelsz rám.”
és olyankor elbambulok. nézek ki a fejemből, a körülöttem lévő zaj megszűnik, semmire nem emlékszem, csak az álmaimra. így nőttem fel..
kis, képzeletbeli barátommal, babival. sokszor a tükör mellett, szemben vele, beszélve magamhoz. rajzokkal.. történetekkel.. kinderfigurákkal. közben pedig a élehető legjobban éreztem magam, emlékeimben is olyan furcsa, mesebeli világba térek vissza.

blogolni nem is olyan könnyű.. megfelelni sem könnyű, igaz azt nem is szeretnék. saját örömömrehoztam létre ezt a blogot, mert habár rendszeresen írok naplót, a lehető legnagyobb titokban, szeretem, ha azért olvassák is a gondolataim.

“-mutass egy embert, ki nem kerget álmokat, s mutatok neked egy boldog embert. -ám az ember igazán csak álmában szabad, így van ez, s örökké így marad.”