láthatatlan

2008 február 11. | Szerző: faelivrin |

 nyolc óra kínos, az iskolapadban töltött álmodozások után, egy sor (negatív?) élménnyel gazdagabban, hosszas töprengések után újra itt.. csönd van, senki nincs itthon, már sötétedik. milyen szép kilátás van innen az ablakból..a büdös zokni még mindig ott lóg a tetőn, immáron 3 éve, hóban-fagyban, napsütésben, boldogságban- szomorúságban, és egyre fehérebb. tisztul folyamatosan, pedig emlékszem, amikor először megláttam, milyen szürke is volt..
hm.. eszembe jutott hetedikes kis énem, tele bosszúsággal, sötétséggel, mindenkinek elletmondóan, magába borultan, mintha csak a zokni lett volna.. belül forrongott, csak “nem”ek és “csak”ok, “mert”ek hagyták el a száját, sosem mosolygott, főleg feketében járt. az idők elteltével viszont egyre inkább érezte, hogy változik, és ezt örömmel fogadta.. a három év alatt -mialatt a zokni is egyre fehéredett, tisztult- a mogorva, mindent elutasító, fekete, komor lány is folyamatosan kezdett kinyílni, tisztulni, felismerte a rejtett kincseit az életnek, egyre többet merengett újra, nem csak a rosszon járt az esze, azon, hogy lehetne fájdalmat okozni, meghalni (hogy miért, már magam sem tudom. utáltam mindent, ami körülvett, csak sírtam egyfolytában yönyörű zenékre a paplan alatt, vagy éppen az eldugott kis sarkában a szobámnak.. volt egy szikém is, legnagyobb elkeseredéseimben próbálgattama  kezemen, majd kiírtam magamból a bánatom. és rajzolgattam is..).
mintha nem is én lettem volna.. erre az időszakra nem szívesen emlékszem, de mostanában gyakran eszembe szokott jutni. mindenesetre örülök, hogy már nem úgy érzek, ahogy akkor, mostanában próbálom a pozitív oldalát nézni mindennek.. és azt élvezem. megtanultam örülni mindennek, és igen, lehet, hogy néha még mindig vannak rossz pillanatok (amik mindig is leszek), de ezeknek legalább mindig van egyszer vége, és nem mondom, hogy néha nem esik jól szenvedni -mert igenis jól esik-, de mindig túljutunk ezeken.. és újra jönnek a boldogabb időszakok. nevetés a barátokkal, nagy séták, beszélgetések, közös fagyizás, csokievés..
ma például elhatároztuk, hogy csütörtökön beülünk valahova, és sütibe fojtjuk a bálint-nap szerelmes szenvedélyeit, amit még nem volt szerencsénk átélni, de mondjuk nem is nagyon kívánjuk:)
zenét hallgatok.. quimbyt, most múlik pontosan.. gyönyörű ez a szám, azt hiszem, az egész cédéről ez tetszik a legjobban. olyan jó volt koncerten hallgatni, közben körülnézni.. minden szerelmespár egymás karjában, olyan szeretetteljesen nézve egymást.. szeretem, ha egy dalnak van mondanivalója. és ha azt a mondanivalót tudom kötni valamihez..


“azóta szüntelen
őt látom mindenhol
meedten nézek a távolba
otthonom kőpokol
szilánkos mennyország
folyékony torz tükör
szentjánosbogarak fényében tündököl..”