2008 február 19. | Szerző: faelivrin |

– hm, lilla, te beteg vagy. eléggé -ilyet az orvostól még nem hallottam. azaz egyszer, amikor tüdőgyulladásom volt. három éve. akkor is csak a röntgenfelvétel bemutatása után. a mostani eredmény: gégegyulladás. némaságra vagyok fogva, és ezt elég jól gyakorlom. már kereken 7 perce nem szólaltam meg. pedig nehéz megállni.. szívesen énekelném végig a számokat, vagy éppen leszólnék valakinek, hogy jöjjön, hadd mutassak valamit..
sokat keres az én szívem, hazahozza, kiönti..
nehezen megy a koncentráció, pedig szinte minden este eltervezem, hogy miről szeretnék írni majd a következő napon.. aztán valahogy mindig elfelejtem és csak nyüglődöm. vagy talán picit idegesít a zene, ami viszont nagyon ritka.. olyan tömöttnek érzem a fejem, minden hang irritál. vagy csak halk a zene. na, így felhangosítva jobb.
csak hang legyen és fény..sok szép halott állat mutassa neked, hogy mennyivel jobb nálad..
azt hiszem szerelmes vagyok. igen, azt hiszem nagyon. szeretem, ahogy rám néz, ahogy szól hozzám, ahogy felém jön, és valami ismeretlen érzés kerülget a gyomromban, akárhányszor csak találkozunk, vagy éppen gondolok rá, igen, nagyon sokat gondolok rá.. sajnos az érzés csak egyirányú.. azaz nem tudom, hogy egyirányú-e, nem beszéltünk még erről. és igazság szerint nem is szeretnék egy ilyen kérdéssel elrontani egy barátságot. az talán fontosabb..
milyen a hang, milyen a fény, milyen vagy te és milyen én?